Budapest, Kassák Lajos utca 22.
Bővebben:
1919-ben érkezett Angyalföldre a Fasori templom körzetébőlRimár Jenő hitoktató, hogy megszervezze a környék evangélikus hívőinek hitéletét. Kezdetben a Váci úton bérelt imaházakban és angyalföldi iskolákban tartották gyűléseiket, és ezt megelégelve 1923-ban létrehozták az Angyalföldi Luther Szövetséget, és megindult a gyűjtés a városrész új evangélikus templomára.
Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg a tervet meg lehetett valósítani. A városrészt súlyosan érintette az 1929-1933-as gazdasági válság. Egyes években mindössze 1000 pengő adomány érkezett, amely eltörpült az építkezésre előirányzott 160 ezer pengős összeg mellett. A gyülekezet létszáma eközben egyre növekedett. A hívek adakozását állami és egyházi segítséggel kiegészítve, 1937-re elegendő pénz gyűlt össze, hogy megkezdődhessen az építkezés Sándy Gyula terve alapján, amelyet az előző év karácsonyán kiírt tervpályázaton a legjobbnak találtak. 1937. június 27-én az 1300 összegyűlt hívő előtt elhelyezték a templom alapkövét az oltáralapzatban, és megkezdődött a templom építése. Következő év májusától az istentiszteleteket az alagsorban tartották, az ablakokat kifeszített abroszokkal befedve. 1938 október 30-án Raffay Sándor püspök felszentelte a templomot, december 18-án a Láng család által adományozott harangot is helyére emelték. Az egyházközség első lelkészének 1941-ben Rimár Jenőt nevezték ki.
A templom belső felszerelése még sokáig folytatódott. A hívek adományaiból szerezték be a vörös márvány keresztelőkövet, az alagsorban színpadot építettek, gondoskodtak ruhafogasokról és asztalokról. A templomi padokat a Deák téri templomból kapták meg, leselejtezés után. Az oltárkép, Raksányi Dezső műve, 1942-re készül el.ű
Az egyházközség ekkori szegénységére jellemző, hogy a II. világháború alatt a fasori gyülekezettől kapott élelmiszerjegyeket adták tovább a rászorulóknak. Budapest ostroma nagy veszélybe sodorta a templomot, mert a közelben működött a Mezőgazdasági, Fegyver és Gyutacsgyár, amely 1944. szeptember 14-én éjjel porig égett, valamint lángra kapott egy szomszédos fatelep is. A folyamatos bombázás alatt az óvóhellyé alakított alagsorban tartották az istentiszteleteket; a templomudvaron ágyúkat és aknavetőket állítottak fel a magyar, német majd a szovjet hadsereg alakulatai, az alagsorba katonákkal katonákat szállásoltak el.A háború alatt 10 légiakna-találat érte a templomot, négy a lelkészlakást. A torony kupolája átlyukadt, a harang megrepedt.Az ablakokat 1946-ban újraüvegezték. A Szlezák József öntötte 721 kg-os új harang, a legnagyobb evangélikus harang a pesti oldalon, 1948ban készül el. 1950-re a főbejárat sérült oszlopát és a lépcsőfeljárót is helyreállították.
Az 50-60-as éveket a gyülekezet létszámának gyors csökkenése jellemezte, amelyet az alagsor gyakori beázása, az ablakok rendszeres bedobálása kísérte, amit csak tetézett az 1956-os forradalommal járó felfordulás, pusztítás és az akkori lelkész rossz egészségi állapota. Benczúr László lelkészsége alatt általános felújításra került sor: drótháló került az ablakokra, befalazták az elöntést okozó alagsori csatornanyílást, kifestették a templomot kívülről és belülről. Fűthetővé vált a karzat alatti rész és ekkor készült el a hét regiszteres orgona is. A tetőt 1986-ban sikerült felújítani, a mintegy 800 négyzetméteres tetőt bitumenes zsindellyel javították ki. A csatorna megtisztítására is sor került.